Gyakran tapasztaltam, hogy az emberek milyen különös módon viszonyulnak az írókhoz. Egy író az utcáról besétálhat különféle intézetekbe, elitegységek bázisaira, kórházakba, és így tovább. Tudom, mert megtettem már. Szóba állnak velük. Hogy miért van ez?
A válasz egyszerű. Az utálat miatt.
A nyomozók utálják a krimiket, a katonák utálják a háborús regényeket, az orvosok utálják az orvosi történeteket, a hírszerzők utálják a kém-sztorikat, a pilóták utálják a repülős filmeket – és még nagyon, nagyon hosszan lehetne ezt folytatni.
Én magam is dobtam a szemétbe könyvet, mert az író olyat talált írni benne, amiről tapasztalatból tudtam, hogy nem úgy van.
A legkülönfélébb szakmák képviselői tárt karokkal várják az írókat. Fontos nekik, hogy az író úgy írjon róluk, ahogyan az a valóságban van. Nagyon utálják, hogy a regények és a filmek az irracionális információk tárházai.
Nekünk, íróknak, útlevelünk van szinte mindenhová, és szinte mindenkihez.
Nincs mentségünk arra, ha ostobaságokat hordunk össze. Abban bízni, hogy az olvasóink lustábbak és hülyébbek nálunk, meglehetősen szánalmas. A kutatómunka mesterségünk egyik legizgalmasabb része.
Légy hivatásos író! Rendelkezz útlevéllel a legkülönfélébb helyekre!
