Sok évvel ezelőtt egy akkor még létező tévécsatornán egy amatőr krimiíró beszélgetett az amatőr riporterrel. Az író elpanaszolta, hogy bizony, regényt írni borzasztó nagy munka, esetenként kínszenvedés. Amikor neki eszébe jut valami, alaposan átgondolja, majd leírja az egész történetet, ami nem hosszabb, mint öt oldal, és ezt az öt oldalt kell sziszifuszi munkával felduzzasztania kétszázra, hogy kiadható legyen.
Az amatőr riporter levonta a tanulságot: a regényírás a mellébeszélés művészete. Az amatőr krimiíró pedig buzgón bólogatott, és mondta, hogy bizony, ez igaz.
Hát nem.
Az öt oldalas történetéből nem a mellébeszélés hiányzott, hanem az életszerűség.
Vizsgáljuk meg mindezt egy példán:
A 10 éves Laura egyik délután rájön, hogy zongoraművész akar lenni, lemezt kiadni, fellépni a Carnegie Hallban, és sugárzó arccal meghajolni a koncertje végén felállva tapsoló emberek felé. Álmáról tájékoztatja az anyukáját, aki azonnal telefonál a férjének. A kislány apja ugyancsak belelkesedik, hazafelé menet vesz is egy zongorát Laurának. A lányka leül a hangszerhez, ekkor kiderül, micsoda tehetség: tanulás nélkül azonnal eljátssza Ludwig van Beethoven kilenc szimfóniáját. Szülei hívják a mestert, majd a tévéseket. Egy órával később mindenki lenyűgözve hallgatja a csodálatos muzsikát, a mester kijelenti, ilyen tehetség még sose született. Este lemezfelvétel, reggel utazás a Carnegie Hallba, este koncert, minek végén állva tapsol a közönség.
Ez így, sok leíró rész és párbeszédek mellett is alig öt oldal. Már csak 195 oldalt kell valahogy kiszenvedni, de hogyan?
Duzzadni kezdenek a leíró részek: az ebédlőben porcelán található, annak teljes történelme is felemészt két oldalt, a nappali szobában van egy könyvespolc, rajta száz könyv, mindegyik címe, tartalmi ismertetése, írójának életrajzi adatai húsz oldalt tesznek ki. A család összes tagjának életrajza, gyermekkor, iskolaévek, karrier, család, szerelmek, barátok: tizenkét oldal. CIA, FBI, Interpol, KGB, terroristák, alienek, harmadik világháború, járvány, zombik, forradalom, Jézus Krisztus feltámadása. Ehhez még jön plusz két oldal társadalomkritika, és kész! Kétszáz oldal!
Ha tényleg így dolgoznának az írók, igaz lenne az amatőr riporter által tett kijelentés, mely szerint a regényírás a mellébeszélés művészete.
A fenti példából az életszerűség hiányzik. Tegyük most bele:
– Laura miért akar zongorázni, mi motiválja, és a motivációja mennyire erős?
– kiknek beszél a céljáról, azok hogyan reagálnak rá, és ez hogyan hat Laurára?
– kik nem akarják, hogy zongorázzon, mi az oka ennek, mennyire erős a motivációjuk?
– kik támogatják a céljában, milyen okból, milyen erős motiváció által fűtve?
– az ellenzők és a támogatók között milyen konfliktus alakul ki?
– a konfliktust a változó erőviszonyok milyen pályán viszik végig?
– Laura mennyire tehetséges?
– hogyan jut el Laura egy tanárhoz?
– a tanár mennyire jó, milyen ember, milyen hatással van a kislányra?
– a kritika hogyan formálja Laura személyiségét, hangulatát, életét?
– Laura egész pályáján magántanárral tanul, vagy iskolába megy?
– honnan lesz pénz a magántanárra?
– honnan lesz pénz az iskolára?
– milyen kapcsolat alakul ki Laura, és más, fiatal zongoristák között?
– hol lép fel először a kislány, milyen körülmények között, milyen eredménnyel?
– az első fellépés eredménye hogyan hat a személyiségére?
– hogyan hat a támogatóira és az ellenzőire?
– a támogatói egy része ellenzővé válik?
– ez hogyan hat a kislányra?
– az ellenzők egy része támogatóvá válik?
– ez hogyan hat a kislányra?
– a karrier érdekében mi mindenről mond le Laura, és ez hogyan hat rá?
– hogyan hat a környezetére?
– mikor kezdi el Laura teste, szervezete, egészsége feladni?
– ez hogyan hat a lányra?
– hogyan hat a környezetére?
– a féltékeny pályatársak hogyan próbálják elgáncsolni Laurát?
– ezeknek a próbálkozásoknak mi lesz a következménye?
– hogyan kap Laura lemezszerződést?
– mi az ára a szerződésnek?
– hogyan hat a szerződés a környezetére?
– hogyan zajlik a lemezfelvétel?
– milyen áldozatokat igényel a lemezfelvétel?
– ezeknek az áldozatoknak a meghozatala hogyan hat Laura környezetére?
– hogyan formálja a személyiségét?
– milyen körülmények között jelenik meg a lemez?
– hogyan fogadja a kritika?
– ez hogyan hat Laurára?
– hogyan fogadja a lemezt a közönség?
– ez hogyan hat Laurára?
– hol koncertezik a lány?
– milyen körülmények között?
– a turnék milyen áldozatokat követelnek tőle?
– hogyan viseli ezt?
– hogyan viseli a környezete?
– hogyan formálja Laura személyiségét?
– a kislányból hogyan lesz nő?
– hogyan befolyásolja a karrierjét az első szerelem?
– hogyan befolyásolja a karrierjét a szexualitás megjelenése az életében?
– összeházasodik valakivel?
– a házassága hogyan befolyásolja a karrierjét?
– teherbe esik?
Még a nagy cél közelében sem járunk, és nem férünk bele a kétszáz oldalba. Egyetlen felesleges elem sem került a történetbe, semmi nem viszi el a fókuszt, végig megmaradunk a témánknál, nem szenvedünk FBI-ügynökökkel és marslakókkal.
Bármi is a műfaj, amiben alkotunk, a valószínűség és a szükségszerűség irányítja a cselekményt és a szereplőket. A mellébeszélésnek nincs helye.
