Gyakran tapasztaltam, hogy az emberek milyen különös módon viszonyulnak az írókhoz. Hogy mennyire utálják őket…
A nyomozók utálják a krimiket, a katonák utálják a háborús regényeket, az orvosok utálják az orvosi történeteket, a hírszerzők utálják a kém-sztorikat, a pilóták utálják a repülős filmeket – és még nagyon, nagyon hosszan lehetne ezt folytatni.
A legkülönfélébb szakmák képviselői tárt karokkal várják az írókat. Fontos nekik, hogy az író úgy írjon róluk, ahogyan az a valóságban van. Nagyon utálják, hogy a regények és a filmek az irracionális információk tárházai.
Nekünk íróknak, útlevelünk van, szinte mindenhová és szinte mindenkihez. Megdöbbentő, hogy milyen emberek állnak szóba egy íróval, hogy segítsenek neki.
(Duncan Shelley)
