Az író a világ legnagyobb keresztapja. Egyetlen regényben több tucat vagy több száz szereplő is megfordulhat, nem könnyű ennyi nevet kitalálni. De mi lesz a második, harmadik, sokadik történetnél? Honnan szedjünk elő ennyi nevet? Mit tehetünk krónikus névhiány esetén?
Íróként súlyos névhiányba kerülhetünk, akár egyetlen sztorin belül is. Ismétlésekbe bonyolódhatunk, a hasonló nevek összemosódhatnak, hibás neveket adhatunk, rosszul írhatjuk őket, felcserélhetjük a nemeket, vagy kiötölhetünk, kiválaszthatunk olyan bonyolult neveket, amiket senki nem képes megjegyezni. Ha nem kellő körültekintéssel választjuk vagy találjuk ki neveinket, még bajt is okozhatunk, anélkül, hogy tudnánk róla.
Amikor nevet választunk egy szereplőnknek, túl a jó hangzáson, a könnyű megjegyezhetőségen, a név eredetével, jelentésével, elterjedtségével, esetleges vallási színezetével, és létrejöttének idejével is tisztában kell lennünk.
Tudnunk kell, hogy az adott nevet mióta használják, hol, mennyire gyakori, mennyire kedvelt, és milyen becézett alakjai vannak. A becézett alakokhoz kötött jelentések, érzelmek, hangulatok is fontos útmutatók.
A „baby girl names”, „female names”, „male names”, „surnames”, „family names”, és hasonló témájú weboldalak óriási segítséget nyújtanak nekünk.
A bonyolult, bizonytalan kiejtésű, nehezen megjegyezhető neveket érdemes kerülnünk. Némi bonyolultság viszont időnként hasznos lehet, hiszen egy névnek, nemcsak jelentése, hanem a betűk által alkotott képe is van. Az „Aeshma-Daeva” név sokkal bonyolultabb, mint a Pál, de olyan képe van, amit könnyű megjegyezni.
(Duncan Shelley)
