Az egyik legfontosabb különbség a kezdő író és a profi között az, hogy a kezdő ötletekben gondolkodik, a profi koncepciókban.
A kezdő kitalál és kölcsönvesz rengeteg ötletet, fordulatokat, beszólásokat, gegeket, eseményeket, figurákat, majd ha már nagyon sok van ezekből, próbálja valamiképpen rendszerbe foglalni.
Az eredmény természetesen borzalmas lesz.
Az a geg, az a poén, amit annyira jónak tart, hová férne be? A cselekmény mely részébe? Mit épít? Melyik szereplő jellemábrázolásának lesz a része? Melyik jelenet atmoszféráját erősíti?
Az a figura, amit olyan frappánsnak vél, hogyan lesz szerves része a cselekménynek? Hogyan fog összekapcsolódni a többi szereplővel? Hogyan illeszkedik a műfajba, a mondanivalóba, az atmoszférába?
A profi koncepcióban gondolkodik. Az ötletek másodlagosak, a koncepció a lényeg. A koncepció, a szerkezet, a rendszer olyan fontos, hogy az ötlet ehhez képest lényegtelen és értéktelen.
Nem lehet ötletekkel olvashatóvá tenni egy könyvet.
Lehet, hogy a 27. oldalon van egy hatalmas ötlet, de ki jut el addig? És az a nagy ötlet, hogyan ágyaz meg az összes utána következő oldalnak?
Az első a koncepció. Az ötlet másodlagos.
Duncan Shelley
„A kezdőnek ihlet kell, a profinak előleg” – by Moldova György